hát, nem igazán tudok mit írni. nem voltam suliban, mert betegvagyok, mégis olyan érzelemdús volt ez a nap, hogy a gyomromban érzem a szívemet. nem, zsozsi, nem a te kirohanásod miatt, bár az is felkavarta a port, legalább nevettem egy jót. atesszal lelkizünk, ami nem tudom még, hogy milyen irányba fog fejlődni, kiderül. dáviddal egyre csak romlik a helyzet, és az a tudat, hogy ennek én vagyok az oka, felemészti az egész tudatomat, és csak azt hallom magamban, mint valami őrült: "mi lesz velünk? mi lesz velünk?? mi lesz veled?.." alex barátom miatt kezdek aggódni, mert nem hisz nekem. most bezsibbadtak a szemeim, de nem az ott megtelepvő herpesz miatt, hanem mert hamarosan könnybe fogja borítani a szememet a sós víz, és elhomályosodik a látásom. a torkom szorít, és nem az ott megtelepvő baktérium miatt, hanem mert levegőt nem kapok, olyan bús vagyok. erről talán többet nem is írok. jóéjszakát mindenkinek.