eddig is kaptam már a kérdéseket, de most.. most ezek a kérdések szinte ködöt képeznek körülöttem, bármerre is megyek. "mi történt veled?" "mi a baj?" "hová lett a régi angi?".. persze akik nem ismertek egy fél évvel ezelőtt, azoknak fel sem tűnik, min mentem keresztül.
2009. decemberben kezdődött el ez a folyamat, vagy talán egy kicsivel előbb. kezdtem húzni a barátnőim felé, és már nem is dáviddal, inkább velük akartam lenni. piszkálta az orromat a kiváncsiság afelé az életmód felé, amit ők élnek, és kóstolót sem kaphattam, mert dávid féltett, hogy rögtön a mélyvízbe ugrok, és megfulladok. ennek az lett a vége, hogy dáviddal tönkrement a kapcsolatunk, szakítottunk, és én a mélyvízbe ugrottam.. balhés befelyezése volt az évnek, kissebb "bandát" haragítottam magamra... neten keresztül...
"új év, új remény, új élet" volt a címe myvipen az új képalbumomnak, és tényleg így is indult az év, de már most elbasztam. kipróbáltam ezt-azt amit nem kellett volna, vagy nem ennyiszer, ordasnagy ribancot csináltam magamból, nem figyeltem a családomra, és a barátaimra. kezdtem mindenkit elhanyagolni, és csak törtem előre kiváncsiságtól megindulva, veszélyes homályos foltokat felderítve az élet útján. most meg itt állok, elvesztettem a legjobb barátnőmet, a családommal nem is ismerjük egymást, bukásra állok két tantárgyból gimnáziumban, és senkim nem maradt, akire úgy tényleg számíthatnék, akinek tényleg egy telefonhívás, és jön (jó persze, van mikor összejön, de csak azért, mert épp unatkozik az illető, vagy nincs jobb dolga.)
berta szerint magamban kell keresni a hibát. persze, végülis én hozom meg a döntéseimet, én viszem véghez a cselekedeteimet, de most, mikor felállnék, és a támaszom is itthagyott.. most végképp padlón maradok. és tudjátok mit? szarok az emberek véleményére. mindenki csak köpköd rám, holott, ha magába néz, felfedezhetne némi hasonlóságot.. nem csak én vagyok zülött, nem csak nekem vannak rossz húzásaim, csak mindenki fél magába nézni. fél, mert tudjátok ti is, hogy igazam van.
Berta, sajnálom.