Ez a bejegyzés konkrétan egy másik blogon lévő nekem írt levélre a válasz. Szóval.
Atesz!
Én mondtam neked tegnap búcsúzáskor, hogy én veled nem fogok összeveszni, valahogy mégis sikerült. És ez nem csak egy "veszekedés" volt, engem komolyan megbántottál, mégha ezt sokan nem is vették észre rajtam ma. Tudod, hogy én próbálok NEKED segíteni, próbállak támogatni, és vígasztalni, erre mit kapok válaszként? Az hogy nem kell Téged vígasztalgatni, nem kell Neked segíteni. Ez ütött úgy tényleg sziven. És ezt mivel tudom bizonyítani? Nos, az, hogy rólad panaszkodtam még aznap Dávidnak, meg másnap reggel Fruzsinak és Dalmának, azt jelenti, hogy érdekel az egész. Mikor kaptam az smst még épp németen voltam, és már előtte szarul voltam mikor a közös számunkat hallgattam, nem hogy még az smsed után. Hazajöttünk Fruzsóval, és első dolgom volt, hogy blogra jöttem, még pisilni sem mentem el(!!!). Az, hogy írtál rólam/nekem a blogodon tényleg aranyos, és megmosolyogtató, de ezt nem tudod elintézni neten, bár neten bántottál meg, megbántottál. Tényleg szarul esett. Írom írom neked a problémáimat, hogy megpróbálhass segíteni, mert Te kérted (köszönöm), és akkor nem segítesz, hanem elkezded, hogy Te ezt éled át már egy ideje, és hogy nem kell Téged vígasztalgatni meg segaíteni neked. Úgy éreztem magam, mintha valamit kézműveskedtem volna, és mikor már majdnem kész, 1000 darabra törik. Nem úgy veszem észre, hogy partnerem lennél abban, hogy segítenék neked:( De ezt még mondom, megbeszéljük élőben. Köszönöm, hogy elolvastad. Légy jó.